Kispajtásaim
Köszönet
Tartalomjegyzék melyben tartalom nem jegyződik csak a címek láthatók
- Ugorjunk a kívánatos tartalomhoz
- Csok haza!
- elet a PPPGben
- Pillanatok
- SOLO 1.
- Solo...(2.)
- Solo 3.
- Forro novemberi napok
- Kronikaja egy jawai ejszakanak es miegymas
- Vasarnapi Solo
2005. 08. 11.
Csok haza!
Megvagyok, nagyon is elek, bar ekezetek nekul, kicsit elgyotorten, a keves alvastol, sokat utaztatnak minket, meg kidurranva a sok kajatol, egyfolytaban enni kell valahol, embertelen.
Yogjakartaban szep az elet, sokkal szebb, mint Jakartaban, pedig csak 3 betu a kulonbseg. Ma motoroztam is, mert lekestem a buszt oromombem, hogy a szobankban ujra van viz, es eszkozoltem magamnak egy gyors cicamosdast, majd mire vegeztem, a tobbiek csatornakon, bambuszligeteken tul jartak. Szerencsemre volt egy srac, aki mivel latta, hogy feher vagyok es tudta, hogy a tobbiek elmentek mar, es mivel o pont ugyan oda keszult, csak motorral, mondta, hogy elvisz engem, es mar a kezembe is nyomta a bukosisakot. Ez a hely pedig az UMY diszterme vlt, ahol nehany gyonyoru helyi tanc kisereteben megnyitottak hivatalosan a Darmasiswa Orientasit, azaz az indonez gyorstalpalot. Visszaterve az ut nagyon tetszett, szaguldoztunk, amennyire leghetett, meg neha meglep a balkezszabaly, de mar egyre kevesbe. Sok-sok mas motorossal egyutt mentunk, lattam olyant is, hogy ket barat, akik egymas mellett szaguldva beszelgettek, kozul az egyik csak lazan a masik vallara tette kozben a kezet, mintegy a bizalom jeleul. Itt mindenki hihetetlenul jol vezet. Meg mindig nem lattam egy balesetet sem. A tegnapi busz ut Jakartabol felelmetes volt, ahogy azon a keskeny nyulfarknyi uton szaguldtak ezek az oriasimercedesz buszok, amig meg nem szoktam, felelmetesnek tunt. de hamar megszoktam, es haza gondolva azon csodalkoztam, hogy otthon miert olyan ugyetlenek az emberek az utakon. Talan azert mert bizalmatlanok egymassal. Igen, ez meglehet. Minimalis bizalommal egymas fele minden sokkal konnyebb.
2005. 08. 22.
elet a PPPGben
Most egy PPPG kesenian nevu helyen lakunk, ami valami nagy oktatasi kozpont, hatalmas terulet, hihetetlenul felszerelt es kihasznalatlan szinhazteremmel, ugyancsak ritkasan hasznalt Pedalangan studioval, aminek az emeleten vagy harom kulonbozo balinez, plusz egy hatalmas szunda hangszerpark all pokhalotol befontan, a javairol neha legalab azt mi leszedjuk.
Most a multimedia teremben ulok, ahol eleg jo gepek vannak, sok lcd monitorral, csak a net tobbnyire hasznalhatatlanul lassu.
Ma reggel is 5-kor Poco-pocoval ebresztettek a jonepet, ami termeszetesen teljes hangeron szolt, es a legeto legbargyubb dalammal. Ilyenkor mar nem haborgok, mint legeloszor tettem, hanem mint egy rossz viccen mosolyogva atadom magam a helyzet elvezetenek.
Nyolckor kezdodott az eloadas, az indoneziaban talahato tradicionalis zeneket hivatott bemutatni, ez mar a masodik ilyen temaju eloadas, de most legalabb keszult az eloado. Mivel balinez volt a szivem csucske, kisse elfogultan a bali zenevel foglalkozott az eloadas nagyobbik reszeben,(a javait kb. 2 perc alatt lezavarta) mitobb, egy tanitvanyaval meg genderwayangot is bemutatott. Aztan mindenkit az emelvenyre invitalt, es csinalt velunk egy rogtonzott kecak eloadast. Mokas volt.
Valamikor del fele megyunk ebedelni, az uzsonna mar olyan 10 korul megvolt, a reggelire ra sem tudok nezni(az egyikreggel pl. valami gulyas leves szeru dolgot adtak, persze rizzsel, nekem reggelire azert ez kicsit eros) majd 4 ora tajban tovabbi kiserleteket fognak tenni hizlalasunkra, mondjuk pisang gorenggel, majd 6 ora korul vacsora, aztan reggelig semmi. En mondjuk 9 ora korul egy kozeli warungba, tobbnyire a japanok tarsasagaban elzarandoklok susu-jahet inni, ennyivel kiegeszul az etrend.
Amugy a darmasiswak maniakusan vasaroljak a soroket, egyik nap, fenn a teraszon pedig az egyik nemet lany, nagy meglepetesemre kenyerrel es szalamival kinalt, amire a magyar szekcio nagyon rakattant.
Ezenkivul a kozos kedvenc a Martabak. Mindenki el-hal erte. Pedig mar kissebbsegben vannak azok, akik nem panszkodnak a sok edesre.
En csak a szunyogokra panaszkodom, naponta tobbszor hadjaratokat inditok a szobaban, de mivel ablak helyett csak valami uveg-racs van, mindig van utanpotlas. Amugy nem panaszkodom semmi masra. Jol elvagyok. Tegnap pedig volt egy nagyobb egerunk, vagy egy kisebb patkanyunk is, szegeny, nagyon megijedt, fel oran at kergettuk, majd a fuggonyon felmaszva az ablakszerusegen at tavozott.
Tovabba tegnap lementunk a beachre. Elosszor nagyon huztam a szam, aztan nem bantam meg, mivel ez nem a szokasos tespedo turista hely volt, hanem egy nagyon szeles, hatalmas hullamokkal rendelkezo partszakasz, ahol bar uszni nem lehetett, de az indonez fiatalokkal lubickolni nagyon is. Jo mokak voltak ott is. Ekkora hullamokat meg eletemben nem lattam. De hat az ocen az ocean, es nem viccel.
Elvittek minket egy etterembe is, ahol kifejezetten halat adtak, tobbfele modon megsutve, kellemes etek, csanem tul sok. Volt csilis-csokis tufu(sos), ami bar uniqum, de nem nyerte el a tetszesemet.
Az tetszik, hogy lehet kezzel is enni, nagyon elokeloen is muvelheto ez, foleg, hogy kulon kis kezmosotalkakat biztositanak.
Most kezdodik a tutorial, valoszinuleg valami vicces kis jatekot fogunk jatszani nyelvgyakorlas cimen, surun megtapsolgatva egymast, jaj.
De sebaj, majd delutanra szervek valami jofajta gamelanozast.
2005. 08. 26.
Pillanatok
Klaranak visszamenoleg es Patinak jelenlen kivanok boldog nevnapot!
Most eppen Studium General van, ahol a tobbiek valami "szalma szeru cuccbol"(Andi) keszitenek viragokat, amirol most logok. Majd ha utana lesz gamelan proba a holnapi unnepsegre, akkor majd arra megyek. Puspawarnot fogjuk jatszani, en dobolni fogok, bar bonangozni szerettem volna, de a dobot senki sem merte bevallani, a panerust kigyakorolni pedig meg nem volt idom. Tegnap Priyoval es Shouichivel sikerult egyuttzenelnunk egy nagyon kellemeset. Priyot futolag meg Budapestrol ismerem, aprilis kornyeken jart ott a solo-i tancscoporttal, tegnapelott pedig O ismert fel a kantinban, szerencses talakozas.
Az egerunk visszert, igaz a szekrenyen kivul masnak nem artott, de nem tudtunk a ragcsalasatol aludni, igy szegenyt ujbol szamuztem.
Tegnap elott este a szunyogokat is megelegelve nagyszabasu delibab akcioba fogtam, hogy a szobank legteret valamennyire semlegesitsem. Bar nehez elhinni, de igaz, egy este alatt 50 (+/-5) szunyogot csaptam agyon puszta kezzel.
Tovabba Shouicivel a Susu-jahes warungtol megkedvelve beszereztunk egy-egy olajlampat, a neont levaltva most azzal vilagitunk, szepek, kellemesek lettek igy az esti fenyek. Es kesobb is jol jon majd, csak azt nem tudom, hogy Soloba hogyan fogom atvinni holnaputan.
Az eletritmus valtozatlan, probalok raszokni az itt egeszseges napi sokszori furdesre, a hidegvizet bar mar siman hasznalom, megszokni egeszen meg nem tudtam. Barmerre amerre megyek a PPPG-n belul mindenhonnan hallom a nevem es a kerdest, hogy dimana?(eppen honnan jovok), kenapa?(eppen hova megyek), sudah makan?(ettem-e mar). Mar a kornyeken is ismerek jonehany embert, pl. Mas Agust, a festot, akinek a warungjaba jarunk susu-jahet inni estenkent, es aki mindenkeppen nekem akarja ajandekozni egy muvet, aminek nagyon orulnek, de az megis egy festmeny. Vagy amikor volt a szomszed faluban Ketopra drama eloadas a helyiek altal, ami tradicionalis javai drama gamelan kiserettel, a komolysagnak es a komedianak a hatarteruleten, na ekkor is jonehany emberrel megismerkedtem.
Szomoru hogy innen tovabb kell majd menni, mar eppen kezdtem belekapcsolodni a letbe, de remelhetoen Soloban sem lesz hiany kapcsolodasi pontbol.
2005. 08. 29.
SOLO 1.
Mostmar Solobol irok egy warnetbol, igy hivjak itt az internetezo helyet.
Mai napom abbol allt, hogy koran keltem, elegge rosszul aludtam, Marti motorral elvitt az STSI-ig, felvettem valami papirt, leadtam az utlevelet, majd hosszas egyeztetesek utan talakoztam a tobbiekkel, elmentunk fenykepeket csinaltatni, hivatalosat, voros haterrel, nem olcso jatek, mert itt meg nem digitalisan muvelik.
Sok apro utcan bolygtunk, feherre meszelt falak, utcara nyilo portak kozt. Nemelyik hazon latszik hogy tehetosebb, a masikon pedig, hogy szintecsak fekhelynyi szobabol all, de mondjuk az atlagos indonez eletvitel mellett, nincs is tobbre szukseg. Mivel amig aludni nem mennek, addig mindig csinalnak valamit, a szoba tenyleg csak alvasra vagy imadkozasra valo.
Aztan a kisebb seta utan visszamentunk a Kraton Ingrisbe, ahol a tobbiek laknak, furcsa heky az, keskeny lepcso vezet ket fal kozott lefele, majd hirtelen egy iragokkal es madarakkal teli kis elokertbe jutunk. Amugy tyukok, csibek kakasok, kecskek es baranyok Solo minden zugan talahatoak, szabadon lofralnak, rohangalnak, boldog eletuk van.
Belepve az ajton egy nagyobb terbe jutunk, ami tele van pakolva mindenfele mutatos regi jellegubutorral es kozepen egy textiliaval letakart gamelan talahato, nem teljes, de jo minosegu.
A hall(nevezuk igy) ket vegen a ter kozepen kette van viszintesen szelve, felul vannak a szobak, a belkez fele eso oldalon alul is szoba van, jobbra lul konyha es mandi talahato(ahova maikor pont ott voltam kenytelen voltam bemenni, szerencsemre a villanyt is akkor szereltek, nos es az eleg sotet zug volt, egy ongyujto kozremukodesevel azert sikerult feltennem az i-re a pontot). Egzotikus a hely, tipikus edeskes illattal, sok kis kultikus targgyal, sok leggyel es megtobb szunyoggal.
Ahogy megerkeztunk mindenki kidolt, herman a pamlagokon el is bobiskoltak, laza beszelgetes folyt a kovetkezo napokrol. Aztan megjelen az egyik nyelvet tanulo szlovak fiu, es ott volt egy ideig. Aztan valaki elment, valaki jott, vegul nehanyan elmentunk ebedelni. Ebed utan vissza. Akiraval elmentunk szetnezni a kornyeken, kosztot kerestunk elsosorban neki, en meg varni akarok ezzel a suli kezdesig, hogy jobban fel tudjam merni a helyzetet.
Talatunk egyet, ami tetszett, kicsit gyarmati stilusu kivulrol, es belul is eleg jol megvan csinalva, agy persze itt sincs, csak egy matrac a foldon. Aztan kiderult, hogy a tobbit, az emeleti szobakat fiuk berlik, igy Akiranak nem jo, de en meg fontolora veszem, bar a szobaba ha hangszereket is szeretnek bele tenni, akkot kicsi. Meg elegge olcso is volt.
Aztan vissza a kraton ingrisbe hevereszni, ahol most a legyek melle betarsultak meg a hangyak is. Aztan elmentunk talakozni Priyoval, amibol nem lett semmi, mert Prizo meg nem ert ra, es ezt eleg korulmenyes volt kideriteni, mert indonezul smseztunk. Akiraval probaltuk forditani, o egy kicsit jobban all az indonezzel, meg a szotara is nala volt, de az angolal nem negyon boldogul, igy angol-indonez keverek nyelven probaltuk kitalani, hogy mit is irt, majd valaszolni. Vegul Sibillaval egyutt Agival es az indonez baratjaval futottunk ossze, beultunk teazni, megbeszeltuk amit megkellett, sokat szidva a Lufthansa ugyintezeset, amivel Aginak nagyon meggyult a baja. Aztan Akiranak menni kellett,hogy legyen busza a varos masik vegebe. Szibillat elkisertem egy darabon, majd jottem ide, a warnetba, ahol a felirat szerint valami orult gyors a net. Mondjuk az eddigi tapasztalatok utan nem is panaszkodom.
Ma este mandi, ami nagyon jo, nem olyan hideg mint a zuhany volt, es nagyon kellemes erzes nyakononteni magam egy nagy tal vizzel. Hazafele pedig inni fogok meg egy susu-jahet is, mint ahogy rendesen a szokasom.
2005. 09. 30.
Solo...(2.)
Hosszu ido utan most megint irok. Nem esemenytelen az itteni letem, ami nem is baj, csak nincs tul sok idom. Erdekes modon amikor valami problema adodik, azt tapasztaltam, azzal hogy megoldas is tarsul hozza csak jobb lesz, mintha semmi sem tortenne, tehat a problemak visznek elore, es ez jo. Most pl. el kellett koltoznom az eddigi helyrol, onnan ahol eddig eltem, mivel ma Marti is hazament. Gondban voltam, merthat nem akartam egy hagyomanyos "kos"(egy nagyobb haz, sok kis berelheto szobaval) korlatai koze beoltozni, egy kisebb hazrol almodozom, ahova baratok barmikor beterhetnek, akar maradhatnak is, de meg a megfelelot nem sikerult megtalanom(altalaban tul nagy es tul sotet hazak voltak), igy mar kezdtem aggodni, mikor mondta Wisik, hogy O bekoltozik az uj hazaba, ami igaz kicsit odebb van Solotol a hegyek fele, de jo nagy es szep, es friss a levego, este igazi huvos van, es csak azert vacilaltam hosszabban a valaszon, mert almos voltam es hosszu ideig tartott felfogni.
Tegnap meg is tortent a hurcolkodas, kisteherautonyi cuccal, aminek a hatuljaba meg egy palma is felkerult, ami igen mokas latvany volt, a ponyva alol kandikalt ki, mert eso is esett, mi pedig motorral mentunk fel a hazhoz, ugyancsak ponyva alatt, ami szinten derultsegre adott okot, fokeppen rajtam a bukosisakkal kombinalva.
Tenyleg nagyon szep a haz, foldszintes, van egy hatalmas nappalija, a kornyeken sok Sindhen(gamelanban szolo enekes no) es a hires dalang Ki Manteb is a szomszed. Nem tudom meddig maradok itt, de ha mar meglesz a hazam, majd vissza-visszajarok.
Az STSI jol van, koszoni szepen, sok jofej sracot ismerek, az orakra ossze-vissza jarok, van nehany alap, amire mindig megyek, de amugy eppen odfa megyek, ahova betevedek vagy eppen invitalnak.
Jokat eszem, majd minden nap, mar kialakult egynehany hely, ahova visszajarok. Nagyon sok tesztat eszem, meg persze rizst, embertelen mennyisegu zoldseget, de igyekszem jo husokat is talani, ami azert itt nem egyszeru. Tegnap beultem steaket enni egy erre rendeltetett utcai kajaldaba, es erdekes volt. Hat szereny adag volt, nem lehet szepiteni a dolgot ket igazan szereny kis marha cafat uszott valami szoszban krumpli es zoldsegdarabkak kozt, es hat arra sem nagyon hasonlitott amit otthon steaknek nevezunk, de azert jo volt a tudat, hogy steaket eszem.
Flora volt itt meg a mult heten, vele is maszkaltunk mindenfele, neha a Wayang festivalra, meg eppen ekkor szereztem kolcsonbe egy motort is, igy Soloban mindefele tudtam fuvarozni, pl. az utolso este elmentunk csak ugy motorozni, aminek kulon erdekessege, hogy mikor ismeretlen utakra tvedtem, olyan helyen lyukadttam ki, amire egyaltalan nem szamitottam. Ejszaka a legjobb, mert akkor uresek az utak. Meg neha van aramszunet es akkor aztan csak igazan hangulatos, mindenutt kiteszik az olajlampakat, es csak a vilagos eg meg a sok apro feny. Hat szep es jo itt. Na most ennyit.
2005. 10. 14.
Solo 3.
Ramadhan hava van. Csatlakoztam a bojtolokhoz, eddig harom nap kivetelevel betartottam, hogy napkeltetol napnyugtaig se nem ettem, se nem ittam. Eleinte igencsak nehezemre esett, ma mar, ugy hogy ejjel ettem-ittam, konnyeden ment. De azert orultem annak, amikor mar lehetett. Akkor aztan sokat es jot lehet enni, persze alaposan kivalasztva, hogy hol es mit, es milyen sorrendben. Eloszor valami meleget es folyekonyat jo enni, a helyiek a kolakot reszesitik elonyben, a magam reszerol a kacang ijot. Mikor az mar leulepedett, johet egy nagyobb etkezes, valami frissen sult zoldseges, husos, dolog tesztaval vagy rizzsel, keseru teat iszva hozza. Aztan johet valami edes sutemenyfeleseg, vagy sutemenynek nem nevezheto edeskes etelek, es a vegen a susu segar, ahol forro tejet kortyolgatva lehet feltenni a pontot az i-re. Ez a muvelet sor persze elnyulik vagy legalabb 2 oran keresztul, es persze tarsasaggal.
Volt egy olyan nap, amikor a faradsag kesztetett arra, hogy feladjam az aznapi bojtot. Wisikkel kora reggel felmentunk a Lawu oldalaba, persze csak motorral, szetnezni az igazan szemet gyonyorkodteto dimbes-dombos vagy eppen borzasztoan meredek hegyvideken. Teaultetvenyek tomor zoldje valtja itt fel a rizs teraszos foldjeit. Az ut lelemenyesen kanyarog, meglepo fordulatokat visz veghez, ami probara t eszi a tapasztalt motorost is, bar a helyiek a helyismeret biztonsagaval szaguldoznak. Felertunk egy magasan levu keresztezodeshez, onnan vezetett fel meg egy kis ut egy hindu templomhoz, a tabla szerint 2 kilometer. E nagy boszen gyalog nekivagtam, a nap idokozben kezdett az egen elegge meleg pozicioba helyezkedni. Ahogy rottam felfele a metereket az utmenten zart oltozetu munkasok dolgoztak egyedi, veszelyt nem nelkulozo technikaval az utburkolaton. Eloszor furcsan meregettek, aztan mikor rajuk kozontem megoldodtak, helyenkent dohannyal is kinaltak. Az ut egyre kemenyebben kanyargott felfele, mar vegtelennek tunt. Kemeny, szikar leptek, nagy elhatarozas kellett ahhoz, hogy celt erjek. Egy vidam iskolascsoport probalgatta rajtam nagyon szenden a nehany szavas angoltudasat, nagyon helyesek voltak. Az emberek csodalkozva neztek ram, lathatoan nem ertettek a miertjet ennek a nagy erolkodesnek. Aztan beerkeztem a faluba, es az egyetlen etcajan, immar kozel 45 fokos meredekseggel elertem a templomhoz. Az eso lepcson megpihentem, majd feljutottam a kapuhoz. Ott egy meglepoen helyi viszonylatban nagynak mondhato osszeget akart a kapuor legombolni rolam, de miutan az eppen nalom levo nehany ezer rupiat odaadtam neki nagyban sajnalkozva, a penztol is megtisztulva lephettem be a templomba. Ott erkelyek vartak es ujabb lepcsok. Fokozatosan haladtam felfele, mindent jol megnezve, megfigyelve. A legmagasabb pontra felerve a sok jelkep kozott mar igazan magasan erezhettem magam, a szo minden ertelmeben. Aztan mindezek utan lefele. Ezek utan annyira kifaradtam, hogy ez napon megtortem a bojtot. Sebaj. Van meg boven alkalmam ra.
2005. 11. 12.
Forro novemberi napok
November elso napjaival bekoszontott a muszlimok Karacsonynak megfeletetheto unnepe, az 1426. evi Idul Fithri. Vege a bojtnek, mindinki eszik, mindenfele a szokasos bocsanat keresek repkednek, es nagyon meglepodnek, amikor a mondokat en is elmondom nekik: "Mohon Maaf Lahir Batin"(kicsit meghajolva es a kezemet osszeteve eppen-hogy az ujvegnyileg a masik keze koze rakva mondom ezt), meg meg van egy par, nem sikerult mindegyiket megjegyeznem. Lathatoan joneven veszik, ha jelzem a tiszteletem a vallasuk fele.
Ilyenkor van egy nagyobb szunet amikor a diakok hazamennek, barmilyen messze is laknak, a csaladok utaznak, altalban csak egy naposat, felmennek a hegyekbe vagy csak az allatkertbe(a lenyeg, hogy lassanak majmot, vajon miert? ). Negyen mi is elmentunk a hegyekbe, busszal, ami ezen az aldott napon megemelt berrel jart es dugig tomve, az egesz utazasbol a mesfel oras busz ut volt a legfarasztobb. De ettol eltekintve nagyon szep helyen jartunk, persze az is dugig volt tomve emberekkel. Solotol keletre, a Lawu hegy odalaban Taman Mangu(asszem), kis hegyi varos, jo kacskaringos es meredek ut vezet hozza. Kicsi a varos, de annal zsufoltabb. Rovid setaval mar kinn is vagyunk belole, es megerkezunk egy parkhoz, persze kozben ojekek(motoros fuvarok) rajai probaltak velunk uzletet kotni. Kis sorbanallas utan egy hatalmas fakkal tarkitott arboretum felesegbe ertunk, a kellemesen meglepo az az volt, hogy az ut menten kivul nem is volt olyan sok szemet, igy a zold latvanyt nem zavartak ezek a tarka foltok. Kulonleges novenyek sokasagat lattuk, de a foatrakcio akkor is a vizeses, ami talan megvan a 30 meter is, 20 mindenkeppen. Persze kornyeken alig lehet mozogni az emberektol. A sziklakon egyensulyozni sem olyan konnyu, felcipovel sikerult bokaig vizbe lepnem, mielott en is mezitlabra valtottam. Itt kulonosen kellemes erzes allni a hatalmas vizpermetben. Ebedre bagettet ettunk, amit az elozo nap vettem a szupermarketben, az egyetlen kenyer szeru kenyer, amit eddig talatam, es nagy oromomre nem szaradt ki. Kiprobaltam hozza egy indonez sajtot, amiben mar eleve gyanus volt, hogy nem igenyelt hutest. Sajnos az ize sem egy camambert. Meg csak nem is egy trapista. Valahonnan tavlorol emlekeztetett a sajtra. Valoszinuleg az indonezek nem is birnanak megenni egy igazi sajtot. Seno legalabb is amikor mondta, hogy a francia baratai megkinaltak, szamara elviselhetetlen volt az izuk. Nekem pedig az edes sok mar itt, hianyzik valami finoman keseru. Pl. keseru csokoladet sem lehet kapni sehol sem. Ha a kaveba nem akarok cukrot, akkor is legalabb 5-6 szor el kell mondanom, hogy biztosan ne csempesszenek bele egy fel kanallal, mert hat cukor nelkul nem elet az elet errefele. Nos. A bagett vegre nem edes. Amikor felfedeztem ezt a kenyerfeleseget, azonnal el is fogyasztottam egy egeszet, tejjel, es mondhato, hogy amellett, hogy jolesett, elso sorban szellemi elvezet volt a tudat, a megelese annak, hogy ujra kenyeret eszem.
Aztan a kifele vezeto uton, majmok, nehany, aztan megint nehany, aztan lassan eszrevettuk, hogy itt a hegyoldalon hihetetlen sok majom van. Az emberek alltak es csodalkoztak, hogy jee, majom. A majmok ultek es neztek, na, ember.
Visszafele a buszon majdnem mar a soffor oleben ultem, neha kicsit megpreseltek, de azert legalabb a szelvedo kozel volt, jol lattam a tajat. De megfogadtam, hogy ha tehetem tobbet ekonomic busszal nem utazom.
Aznap meg elmentem Karang Padanba, majd meg az ejjel Wisik es Wahyu is megerkezett, veluk reggel elmentem valahova, nem mondtak meg hova megyunk, csak mondtak, hogy kovessem oket. Kis mellekutakon, majd uttalan utakon mentunk, nem is messze, egy baratjukhoz vittek el. O egy idosebb ur volt, lathatoan egyedul elt, egy nagy kertben, ahol kulonleges novenyeket gyujtott ossze, meglepo igenyeseggel, elmondhatoan gyonyoruen berendezve, a keleti vegeben pazsit-terasz nagy kilatassal a rizsfoldekre meg a tavoli felhobe burkolt hegyre, az eszaki vegeben bambuszcsomok magasodtak, a deliben nehany haz allt, ahol egy idos no lakott, aki gondolom amolyan seged volt(hazineni), es a nyugati vegben volt az uvegfalu haz. Egy kis epitmeny, zoldel korulveve, nincs egyetlen fala sem, a teto alatt csak uvegtablak alltak, kivegtelenitve a belteret. Itt elt ez az ur. Kicsit kopcosnek mondhato talan, kerek szemuveget visel, lassu mozgasu, tekintelyt nagyon magabiztosan birtoklo ember, lathatoan tudja, hogy mit csinal. A kert tervezett, osszhatasa termeszetes,megis rendben van. Nagyon jol ereztuk magunkat ott. Fekete kavet ittunk, olyan feketet, amilyen fekete kavet en meg nem lattam, mint a szurok. Es csiuval izesitve egeszen fenseges volt, egyre emelkedett is tole a hangulat.
Aztan menni kellett ugy del fele, Akiranak igertem, hogy lemegyunk a partra, elosszor ugy volt, hogy Wisikek is jonnek, de ok lathatoan nem utazos hangulatban voltak, ok maradtak lubickolni a kerti medenceben.
Akiraval ketten indultunk utnak, kb. 3-4 fele, motorral. Wonogiriig jutottunk el, terkepet elfelejtettem elvinni, mondjuk azzal sem lettunk volna sokkal okosabbak, csak reszletekben tartalamzza az utakatat, tobbnyire elmondhtato, hogy nem. Jobb hijjan, miutan alakossag mint informacioforras elegtelennek bizonyult betertem a rendororsre, ahol nagyon megorult nekunk a posztos rendor, rogton hellyel kinalt, terkepet rajzolt nekunk, mivel az neki sem volt...(az egesz rendoorson nem volt egy terkep, meg a kornyekrol sem). Aztan szepen lassan megtudtam azt amit akartam. Wonogiritol delre van egy nagy to, az egy masodlagos turista(elsosorban talan horgasz) celpont. Itt talatunk hotelt ami olcso volt es jo, bar az egyik helyrol mikor keresgeltunk elkuldtek minket egy dragabba, gondoltak, nekunk ez tul olcso...
Masnap onnan indultunk tovabb, tovabb delre, az ut inkabb hullamvasut jellegu volt, mint auto ut, kivallo lehetoseg volt gyakorolni a valto hasznalatat. Gyonyoru tajakon haladtunk keresztul, olyan videkre ertunk, ahol egyaltalan nem is talakoztunk nem indonezzel. Volt egy defektunk, nem sulyos, mar egyszer volt ilyen, egyszerre csak erzem, hogy a motor mogasa nem stabil, ilyenko gyorsan megallok, mielott az osszes levego kimegy a kerekbol, es kezzel eltolom a kovetkezo szervizig. Most ugy alakult, hogy egy apro faluban vettem eszre, ott nem tudtak segiteni, csak kezipumpaval felfujtak, hogy meg el tudjak menni, a kovetkezo szervizig. Itt indoneziaban ilyenkor nem cserelik a belsot, hanem egy specialis egetos modszerrel foltozzak, nagyon hatasos.
Aztan sok-sok emelkedo es lejto utan leertunk a a partra. Hatalamas sziklas szirtekbol allt, furodni teljesen lehetetlen, de szep nagyon. Hatalmas hullamok, nagy melysegek, uvolto campur sari(gamelanos pop). Persze kicsit odebb mar nem. Eluldogeltunk, labat aztattunk itt egy ideig. Fogtam egy apro rakot is.
Tovabb menve az ut mellett ettunk sate kambingot(kecske), majd menet orak hosszat Yogjaba. Mire odaertunk teljesen besotetedett, de nem is volt baj, a vegefele az utnak mar csak egy nagy tekerges volt a hegyoldalban, egy hosszu kocsisor vegen, jo lassan.
Shouichihez szerencsesen eltalatunk, az iranytum segitsegevel(tobbszor nagyon jol jott mar). O eloszor nem volt otthon, akkor elmentunk a PPPGhez, meglatogatni "Bonot", de o sem volt otthon, kozben Shouichivel felvettuk a kapcsolatot es vegul nala aludtunk.
Masnap kezdodtek a problemak. Szegeny Shouichinel hevertem, o nagyon rendesen az agyat is odaadta, es hat ott betegeskedetem, amig nem lett eleg erom visszaterni Soloba. Kozben Shin is megerkezett, majd neki volt egy kisebb bukasa a motorral, a karja szepen belilult, miutan en felkelltem, o fekudt az agyba. Hat Yogjabol sok ujat nem lattam.
Aztan itt meg Soloban pihengettem meg egy kicsit, meg kellet gyujtogetnem az erot, mostanra mar ujra van. Megjobban kell vigyazni, hogy mit eszem, vagy tobb csiposet kell tennem melle, nem igazan tudom, remelem nem lesz tobb ilyen.
Most majd hetfotol kezdodik megint a tanitas, meg folytatom a bekoltozest a hazamba. Lassan rendezodik az itteni elet.
Erthetlenul gondolok az otthoni hidegre, nehez elkepzelni. Sokat gondolok az otthonra, almomban is tobbszor jartam mar otthon. Apu vigyazzon a jegkremmel, mert az almomban az evett, aztan elejtette es nagyon szomoru volt. Nos, mindenki vigyazzon magara meg egymasra is!
2006. 02. 18.
Kronikaja egy jawai ejszakanak es miegymas
(Ez egy friss keletu, hosszabb iras, majd lesz meg egy meg nagyobb nemsokara, mint mar igergettem.)
Parang tritis. Jogjatol delre mindenki altal ismert furdozo hely, hatalmas homokos strand, oriasi hullamok birodalma, uszasra teljesen alkalmatlan, de jot lehet lubickolni a part menten. Egyszer mar jartunk itt egy keso delutani alkalommal, meg a darmasiswakkal egyutt, az idotajt mikor meg a PPPGben laktunk. Akkor egeszen mas benyomassal volt ram a hely, most sok uj lehetoseget ismertem meg.
A warung susuban, ahova beulunk estenket tejet inni, az ott dolgozo egyik fiatal no ajanlotta, hogy csatlakozzunk az o csapatjahoz, hetfo este gyulekeznek, hogy ejjelre lemotorozznaak az elobb taglalt partszakaszra, mert ott lesz nagy banzaj, unnepseg, meghozza a soloi kratonbol. Ez eleg erdekesnek hangzott, szoltam Shouichinek is, hogyha van kedve Jogjaban talakozhatnank elotte, mert lesz valami erdekesseg. En ugy terveztem, hogy nem varom meg az estet, annal a csoportnal elobb elindulunk Akiraval, nem akartam az ejszakaban motorozni. Igy aztan delutan mar a nyakunkba vettuk az orszagutat. Utkozben, Klatenban meg kellett allni egyszer, mert elkapott minket egy jokora zivatar. Elotte szemezgettem a felhotomeggel, amely nagyon valtozatosan kavargott ez nap felettunk, es mivel a Solobol Jogjaba vezeto ut elegge lapos, vegig siksagon vezet, tobbnyire jol be lehetett latni az egesz eget. Alig hogy kiertunk Solobol meg is jegyeztem Akiranak, hogy milyen jol szemlelheto az, ahogy a latohatar szelen szakad az eso. Aztan amint haladtunk az uticelunk fele, pont a felhotomeg ezen resze veszesen kozeledett. Tobbszor annyira kozel ert mar hozzank, hogy rank cseppentett, de sikerult belole kimotorozni, jol kivehetoen lehetett latni a szelet. Aztan begyorsitott es utolert. Ugy dontottunk megallunk, nem tarthat el tulsagosan sokaig. Bemenekultunk a legkozelebbi warungba, nem a legjobb valasztas volt, a ponyvaja elegge ateresztette a vizet, de legalabb ittunk egy-egy meleg teat es kozosen ettunk egy tal sate ayamot.
Mikor mar a nagyja elvonult folytattuk az utat, innen egesz gyorsan bent voltunk Jogjaban. Az autout uj, vegig ket savon lehet haladni, ami jawan ritkasag, megis teleraktak lassito gorongyokkel es 40km/oras sebessegkorlatozassal, amit termeszetesen soha senki sem tart be. Kozben meg szinpompas naplementeben lehetett reszunk, ami az utobbi idoszakban nem ritkasag. Shouichi hazahoz a Kratonbol tudok jol odajutni, utcaja a deli Alun-alunbol nyilik. Jogja joval nagyobb varos, mint Solo, a forgalma is jelentosebb, eltevedni is egyszerubb benne, de ezennel sikerult konnyeden eljutni a cimre. Mar mar elegge sotet volt mire megerkeztunk. Shouichinel a szokasosnal is kicsit nagyobb a felfordulas, a haza uj dobokkal es egy nagyon jawai stiliusu, es stilszeruen kelloen rossz biciglivel gazdagodott. Elugrottam terang bulant venni, most bananosan kertem. Ez alkalommal eltert a szokasostol, tesztaja most zold szinben pompazott. Visszaterve osszeszedtuk magunkat, vacsoraztunk a kozelben es indultunk a partra. Az ut menten mindenutt rendorok figyeltek a most kivetelesen nagy forgalmat, idotartama hosszabb volt mint amire szamitottam, lehetett vagy fel ora.
Parang tritis kozelebe erve jol felkeszult akciocsoport szedte a belepoket, ami meglepoen alacsony volt, mivel ezt kivetelesen nem a turistaktol, hanem a helyiektol szedtek. A motorral erkezo nepet egy fenyben furdo szorosba tereltek, ahol mint pesten a metroellenorok szedtek a kemeny 100Ft-ot el sem ero beugrokat, mosolyogva, es rendkivul profin, amit mutatja az, hogyha valaki 5000 rupiassal fizetett, akkor elore elkeszitett, apro batyuban kapta a visszajarot. A fedett-orzott parkolast ez alkalommal ugy oldottak meg, hogy a maganhazak eloteret, ahol egyebkent warungok lehetnek normalisan, most kiuritettek es jopenzert kinaltak helyeiket. Amikor erkeztunk joszerint meg uresek voltak, egy oraval kesobb tele lett mind. Kissebb problemaja akadt Shouichinek, a Vespajanak a hatso kereke defektes lett. Az emberek azonnal segitettek, elkalauzoltak a legkozelebbi benkelhez, ahol a szerelo roppant keszsegesen felajanlotta, hogy menjunk csak nezelodni, mire visszaterunk meglesz minden.
Nagy felfordulas volt. A buszparkolo szelen rogton fennakadtunk egy kisbusznal, aminek a nyitott hatuljabol kihangositva ordibalta egy onjelolt showman a paciensenek, aki eppen egy holgy volt, a vernyomas ertekeit, bizonyossagat tanusitva ezzel, hogy az o gyogyszeruk, amit ott arultak, mindenre nagyon jo, 2 perc alatt hat es egy mondatban legalabb negyszer elmondta a roppant komolyan hangzo nevet is a szernek. Kicsit tovabb, kozeledve a part fele egy kis utcaba erkeztunk, ahol ideiglenes warungok ponyva-satrai alltak egymas hegyen-hatan. Itt jawa osszes etket osszezsufoltak, de ezen a poros helyen nekunk nem volt kedvunk enni. Innen egy nagy sotet tersegbe erkeztunk. Allt egy kisebb pendopo, meg ket egeszen kicsi, plusz egy elkeritett resz, es egy mosjid, ahol nagy tabla hivta fel a hivek figyelmet, hogy aludni mashova terejenek. A pendopoban gamelan zeneker jatszott valoszinuleg gendhingeket, keszulve a kesobbi wayang eloadasra. De sajnos hallgathatatlan volt, az eneket ordenare modon es minosegben kihangositottak, korubelul ugy szolt, mint amikor a BKV a 4-6os megallojaban kozli az utasokkal, hogy forgalmi okok miatt a villamos nem kozlekedik. Es az enek minden mast ezzel el is nyomott, a gamelant egeszen kozelrol is csak eppen-hogy lehetett hallani. A kesobbi wayang eloadas is tartotta sajnos a szinvonalat, es addigra meg nagyon sok ember erkezett, a helyszin kore tomeget alkotva, persze jo birka modjara, mivel a pendopo egyik oldalan tulekedtek, annyian voltak, hogy nem lattak egymastol semmit sem, a masikon pedig csak egynehanyan lezengtek. A feher kokeritessel elkeritett reszben erdekes es erthetetlen esemenyek zajlottak. Ennek a bejaratannal is hatalmas tablak figyelmeztettek a jo modor megtartasara. Belul csak nehanyan tevekenykedtek, ok tobbnyire nok voltak, es nagy halom viragszirom mellett uldogeltek es serenykedve valogattak azt szet. Kicsit odebb valami szentely feleseg, ket ferfivel, akik roppant ahitatosan vartak valamire. A szentely jelleget foleg a fustolok menyisege jelezte. Odebb, a ket kicsi pendopo feleseg alatt voltak valamilyen dolgok, de azokat sem lehetett latni a keritestol, valoszinuleg a masnapi kratoni szertartas kellekei lehettek ezek. Sajnos azt nem tudtuk megvarni, a biztonsagerzetunk es a kenyelmunk sem engedte ezt meg, radasul 12 orat kellett volna addig elcsampazni itt.
A terseg sotetebbik reszeben emberek hevertek a gyer fuben. Jobbara csak ferfiak jottek el, ritkan lehetett latni felesegeket. A jardaja menten pedig szolidan lengen oltozott, szerencsetlen sorsu holgyek vartak a ferfiakat “egy kis oromre”. Csendben varakoztak, csupan egy-ketto szolt be valami “Mister” kezdetu dumat lattamra. Mert abban a kivaltsagban lehetett reszem, hogy ezen az esten lathatoan egyedul lehettem itt europid, de nem csodalkozom azon, hogy esetleg masok nem jottek el. Itt a nepesseg teljessegeben a szegenyebb retegbol valo volt, sok kemeny ferfi arc, es jawan altalaban a kemenyseg melle kulonosen sotet arcbor is nekik jut, de nem ok jelentenek veszelyt, ok a vilag legnyajasabb emberei. Sajnos volt okom feltetelezni, hogy voltak itt kevesbe jo szandeku emberek is, mint pl. tolvaj bandak, de elegge elovigyazatosak voltunk, nem hagytunk nekik teret. A technikajukat barataink leirasabol ismerem: sokan, egy szukebb resznel korulnyomakodjak az aldozatot, aztan ha valamilyen modon megszerzik a kivant erteket, akkor rogton adjak tovabb, kovethetetlenul, hogy mi tortenik.
A part fele ujabb utca kovetkezett, ez arusokkal megrakva. Voltak azok, akik szolidan vartak a portekajuk mellett, de izgalmasabb a masik fajta, akik mikrofonnal, kis hangszoroval felszerelkezve recsegtek egymast tulkiabalva az eterbe az o megvalto ereju kincseik hiret. Volt aki kulonleges gyumolcs-zoldseg szobraszatbol tartott bemutatot ezzel egy mezei kest probalva ertekesiteni. Voltak mindenfele varazsereju gyuruk, az egyik ilyet egy fakir kinezetu urge arusitott, aki kitett egy kepet magarol amin eppen medital a hitelesseg kedveert. De minden masnal is tobben voltak akik minden korra szereket kinaltak. A legdragabbak a ferfiaknak szoltak, valaki sok szemlelteto abraval mas meg valami tavoli torzsi rituale kellekeivel bizonygatta, hogyha ezt vesszuk es hasznaljuk, akkor nem lesz tobb potencialis problema a testi oromok teren. Kigyoborok es egyeb testreszek, teknosvazak, sot, egyfajta oshal vazat is lehetett latni ezeknel az arusoknal. Volt egy rettenetesen komoly, szigoru iszlam sapkas ferfi, aki hatalmas elo kigyokat hozott magaval, majd kesobb helyben boncolta fel azokat. Mindenutt ferfi csoportok alltak korul ezeket az eloadasokat, teljesen nemean, mereven bambultak.
Lent a parton kisebb-nagyobb tarsasagok heveresztek mindenfele, itt-ott tuzeket gyujtva. Altalaban csendben uldogeltek, de voltak olyanok is, akik nehany dobra es egy csorgore roptak valami tanc felet. Kozottuk arusok jartak-kelltek, etkeket es italokat kinalva. Neha megjelent egy-egy fiatalokbol allo zeneszcsoport apropenzre vadaszva, volt olyan melyik nagyon lelkesen zenelt, es nem is rosszul. Mi is letelepedtunk kicsit odebb, egy ritkasabb, sotetebb szakaszon, innen jol lehetett latni a teliholdat es az orion csillagkepet. Persze hozzank is jottek mindenfelet arulni, es zenelni is. Volt egy banda, akik szinte semmit sem csinaltak, minden tudas nelkul pengettek egy kisebb gitart, hozza dunnyogve valami enekszeruseget. Nem leplezett kritikai szandekkel elovettem a furulyamat a batyumbol, beszalltam hozzajuk ott ultomben, amit lathatoan rossz neven vettek, mire az egyikuk elkezdte magyarazni valami olyat, hogy “miszter, csak adjon egy otszazast es mar itt sem vagyunk”.
Megunva az uldogelest, meg elalmosodva kisse ujra felkerekedtunk, hogy lassuk azt ami van. A parton odebb volt egy gazdagon kivilagitott resz, gondoltuk felderitjuk mi az. Ures warungok sokasaga volt, nem ment oda joszerint senki sem rajtunk kivul. Onnan tovabb veget ert minden, igy bekanyarodtunk a szarazfold fele. Hazak kovetkeztek, melyek elotereben kint uldogeltek az oromlanyok, altalaban egy haznal 4-6 fo, plusz nehany ferfi, lalthatoan a managment. Ez volt a kemeny piroslampas negyed itt. Nemelyikbe bordzsekis fiuk erkeztek motorral, italoztak, oromoket kerestek. Az utca a nagy utra nyilt, ahol hatalmas tabla emlekeztette az oda beteroket, hogy “Gondolj magadra es a csaladodra, meg a HIV betegsegre, mielott beternel ide”.
A nagy uton visszakanyarodva ertunk el a parkolokhoz ujra, a motor rendben, keszen volt. Leparkoltunk egy kicsivel odebb, meg visszaneztunk a wayangra, de nem aldogaltunk ott sokaig, mint mar leirtam, elvezhetetlen volt. Ekkora mar minden dugig volt emberekkel, es ezen tul is folyamatosan erkeztek. Nezelodtunk meg egy ideig, a kigyos eppen szelektalta a beleket, az egyik hatalmas tokaju gyuruarus horogve ordibalta a szamos nezoseregnek a gyuruien rejlo lehetosegeket. Meg a part kozeleben leultunk inni egy kicsit, majd ugy dontottuk nem maradunk tovabb, inkabb Shouichinel alszunk, mint itt a parton.
Masnap keson kelltunk, ebben az is kozrejatszott, hogy Shouichi haza rettenetesen meleg volt, teljesen elkabultunk. Miutan sikerult magunkhoz terni Jogjaban nezelodtunk, elmentunk a frissen felujjitott Taman Sariba, a szultan es nepes csaladjanak regi lakhelyere, amely evszazadokig romokban hevert egy foldrenges utan. Pont emiatt, bar szepen megcsinaltak, egyes reszeibe nem eppen odaillo hazak epultek az idok alatt, bekoltoztek a volt romok koze a helyiek. Idegenvezetonk keretlenul is adodott, nagyon keszseges ember volt, hajlando volt indonezul magyarazni, es ha csak valami nehezen ertheto volt tert at angolra. Becipelt minket tobb kezmuves bodeba is, probalva uzletet csinalni az ottaniaknak, de aztan szep lassan megertette, hogy nem akarunk szuvenirekkel megrakodva hazaterni. Innen a belvarosba mentunk valami husitot beszerezni, gondosan elkerulve Malioborot, a bevasarlo utcat. Jogjaban ezen a napon csak talalgattuk mi lehetett, orult csoportok leptek el az utakat. Mindegyik kek ruhat viselt, hatalmas zaszlokat lengettek, fulsiketito hangeron jarattak a motorjaikat, es rajokban cikaztak a nagyobb utakon felrugva a kozlekedesi szabalyokat.
Kesobb, mikor Shouichi ujra csatlakozott hozzank, elmentunk megnezni egy japan ettermet, aminek a hirek szerint eleg jo a sushija. Persze mikor mar ottvoltunk, akkor mar be kellett ulni. Es tenyleg nagyon finom volt, vagy 10 felet ettunk. A helylyel csupan az volt a problemank, hogy takarekos villanyegoi elege rossz hatassal voltak rank, rosszul esett latni annyira erosen es feheren vilagitottak. Sajnos ezek az igenytelen egok nagyon divatosak most jawan. Jol lakva itt elneztunk egy cukraszdaba is, ami a hirek szerint kulonosen jo. Kulonosen draga is volt, otthoni arakkal vetekedve. Bar fagyija tenyleg egyedulalloan finom. Harman ettunk vegul 4 gombocot. Itt talakoztunk mas darmasiswakkal is, ilyenkor a szokasos telefonszam csere. Aztan irany haza. Mar megint sotetetben vezettem, de legalabb ures az ut, igy record ido alatt, 1 ora 10 perc alatt hazaertunk. Mielott kidoltunk volna meg beultunk a waung susuba inni egy jot. Ott uj informacio, Valentin napi mulatsag van a Wisma Seniben. Igy meg oda elugrotunk, de nem volt semmi jelentos, csomo pasas varta csupan, hogy a dangdut elkezdodjek, igy johetett a joleso alvas otthon.
2006. 04. 02.
Vasarnapi Solo
Marcius 26. /1.
A Sriwidari mellett van egy warung susu, ahova rendszeresen beterunk a kozelbol tejet inni, peldaul azert mert a csokolades verzionak egyedul ott kielegito a csokolade mennyisege, Akira szerint. A rendszeressegnek es a “londo” letnek is koszonhetoen ott a fonokkel osszebaratkoztunk. Minden talakozaskor nevszerint udvozolt minket, s volt, hogy az italunk melle valami ajandek edesseget is kuldott. Egyik alkalommal, amikor egy wayang eloadas elott betertem ide, egyedul, mert Akira mar a wayang helyszinen volt (persze vittem neki susu coklatot), Andi, mert a fonokot igy hivjak, odault mellem, es elbeszelte nekem, hogy nemsokara megeskuszik, es nagyon megtisztelnenk, ha eljonnenk a szertartasra. Rogton fel is irta nekem egy cetlire a tudnivalokat. Persze orultem neki, aztan mikor elmondtam Akiranak, hogy meghivtak minket, o is. Meg az eskuvo idopontja elott egyszer kettesben is betertunk tejet inni, es amikor a vegen fizettem, a visszajaroval egyutt kaptam egy ciradas meghivot, a nevunkre. Innen persze mar nem volt visszaut. A meghivot nem nagyon ertettuk, kicsit korulmenyesen fogalmaztak, ket szertartasbol allt, egy muszlimbol, es egy javaibol, amire mi vegul is hivatalosak voltunk.
Az eskuvore szepen szerettunk volna feloltozni, a javai viseletrol barataink mar eleve lebeszeltek, vegul arra gondoltunk, hogy szamukra mi kulonlegessegek vagyunk, hat akkor ezt az oldalt kell fokoznunk, igy Akira japan viseletben, yukataban, en pedig egyszeruen feherbe oltoztem. Az eskovo napjan az elozo napi kesoi hazamenetel miatt nehezen keltunk fel, kicsit keson is. A hazunk kozeleben is volt valahol egy nagyszabasu lagzi, aminek ritka mod orultem, mert nem csampur szari, vagy dangdut orditott kivetelesen, hanem elo gamelan, es jo minosegben, szepen jatszottak. Foleg a Bonangtukunggal nyugoztek le, erzekien fokoztak fel (mint utolag megtudtam, Pak Sudarsono dobolt).
Akira ruhazatat osszetett modon magara tekerte kis, grafikus utmutato segitsegevel, vagy egy jo oraig tartott, vegul nagyon jol sikerult. Eddigi minden mas ruhajanal jobban allt neki az eredeti viselet, szerintem (neha nagyon sajnalom, hogy modern idoket elunk, foleg esztetikai szempontokbol). A motorra ebben csak feloldalasan tudott felulni, igy vegig fokozottan lassan es ovatosan vezettem. Utkozben mindenfele eskovoket lattunk, ugy latszik ez egy kiemelten alkalmas nap erre. A cimet nem adta meg pontosan a volegeny, csak korulbelul, mondta, hogy ha mar ott vagyunk kerdezoskodjunk, ismerik az ottani emberek. Oda is ertunk a kozelbe, mondtak is, hogy melyik gang lesz az. Egy sarkon befordulva nagy nasznepbe utkoztunk, akik eppen kivonultak a hatalmas feldiszitett terembol. Megkerdeztem az egyik ott dolgozo parkoloort, hogy ez-e a Gower Andi eskuvoje, az mondta, hogy persze, de siessunk mert mar vege. Hat siettunk befele, a nep eppen sorban allt a bucsuzkodashoz, mi is bealltunk hat, legalabb lassak, hogy eljottunk. Egy bacsi azonnal nekilatott tanacsokat osztogatni, hogy mikent fenykepezzek, nagyon nehezen akarta megerteni, hogy masok a koncepcioim. Mikor az unneplo csaladok kozelebe ertunk mar gyanussa valt a dolog, sehol sem latjuk a volegenyt, ezzel szemben volt egy kicsit idosebb ur volegenynek oltozve, es egesz meggyozoen alakitott. Mar csak par meterre voltunk a gratulaciotol, mikor inkabb kialltunk es megkerdeztunk egy hivatalosabb embert, aki ott felszolgalt, hogy ki eskuvoje ez? Ezzel az illetot elegge gondba hoztuk, de o az elobbinel koruntekintobben megkerdezett masokat, igy lassacskan kiderult, hogy teves helyen jarunk. Aztan akadtak meg segitokesz emberek boven, volt tenyleg aki meg az Andit is ismerte, es mire visszakeveredtunk a motorhoz, addigra mar tudtam mindent. Par percent belul megerkeztunk a tervezett eskuvore. Mar javaban tartott a szertartas, nasznep mar a masodik fogasnal jart. Ugy nezett ki a dolog, hogy a kis utcak kozott volt egy nagyobbacska ter, ott allitottak fel a diszletet, kozelebb a kozeli rokonsag, a sarokban dangdut zenekar. A ter fole es a kozeli kis utcakat satrakkal fedtek le, szekek szazait forditottak az esemenyek fele. Nem tudom szamitottak-e rank kulon, de ahogy megerkeztunk egy holgy azonnal, kerdes nelkul a partfogasaba vett minket es intezkedett, hogy az etkezesben ne legyen hianyunk. Forro teat hoztak, levest ismeretlen betettel, rizst rendanggal, sutemenyt, egy edeset es egy sosat(amihez adtak csiposet is), es raadasnak fagylaltot, amibol Akira kettot is evett. Az esemenyek zajlottak, sokat beszeltek, meg imatkoztak is arabul, szolt a dangdut. Nem sokara veget ert a dolog, a nasznep felallt sorba es gratulalt, meg fogadta a koszonetet azert, hogy eljott. Mi is bealltunk a vegere, aztan mikor talakoztunk a csaladdal igazan orultek nekunk. A nagy halalkodasok kozepette kertek, hogy maradjunk meg egy kicsit a fenykepezkedesre. Mar a masodik beallitasban mi kovetkeztunk, eloszor az ifju parral, aztan a szulok is csatlakoztak, aztan meg egy az ifju parral. Elkoszones, aztan kifele meg egy kis etekkel letamadtak minket, en az italnak orultem kulonosebben, mert nagyon melegre sikerult nap volt ez. Hazafele beugrottunk a kozeli molba(plaza), Akira meg mindig yukataban, elveztem, hogy most nem en vagyok a feltunobb. Haza jollakva es elfaradtan erkeztunk, de nem pihenhettunk sokaig, mert este szuletesnapi mulatsagra voltunk hivatalosak.
Folyt. Kov.